Este nagyon rosszul aludtam.. forgolódtam és kiment az álom is a szememből.
Összefogtam a hajam
és lementem megnézni anyát hogy alszik e, de nem találtam az ágyában.
Körülnéztem a házban és házon kívül is és végül megtaláltam...
-ÚRISTEN!!-mondtam nagyon fájdalmasan.
Az anyám ott feküdt a ház mögött holtan. Gyorsan befutottam a házba és felhívtam a rendörséget.
Pár perc mulva már a házunk előtt álltak.
Kiszállt belőle egy rendőrnő.
Odajött hozzám és kérdezgetett minen félét és mondott valami olyasmit hogy majd értesítenek meg hogy jobb lenne ha most lepihennék.... minden olyan homályos, halk és lassú volt. Mintha nem is lettem volna ott... kicsit lepihentem majd áthívtam Tináékat.
-Szia!-mondta Tina.
-Szia! -mondta Emily.
-Sziasztok! Nemtudna valamelyikőtők befogadni egy pár hétre?-kérdeztem a barátnőimet reménykedve.
-Miért? Nem elég szuper a szobád? Vagy miért akarsz te máshol lakni?-kérdezte bunkón Emily.
-Mert meghalt az anyukám és a távoli rokonok csak pár hét múlva repülnek haza... addig vagy találok szállást vagy az árvaházba megyek...
-Hát ez mind szomorú és nagyon sajnáljuk de nem fogadhatunk be... nemszeretnék veled lakni... -mondta Tina.
-Ja... én sem...-helyeselte Emily.
-Miért? Nem az az alapszabály hogy ha az egyik barátod bajba kerül akkor segíts neki?
-De de nem vagyunk a barátaid.-vetette oda Tina.
-Mivan??
-Megjátszottuk egész idő alatt hogy népszerüek legyünk... semmi más oka nem volt hogy veled barátkoztunk...
-Ti aljas kis ....Fúúúú!!!! Most azonnal tünjetek el!!!-tört belőlem ki minden mai napi érzelem. Még talán sosem ordibáltam senkivel sem így.
-Kérned sem kell!-mondta Emily és leléptek.
A düh teljesen kikészített... lekellett feküdnöm. Délben egy ismeretlen férfi keltett fel...
A gyámügytől volt és érdeklődött hogy megyek e arra a pár hétre árva házba...én elfogadtam... máshol nemfogadnak be... egyedül itthon meg mégsem maradhatok...
-Öltözz fel meg ilyenek és gyere... lent várlak.
Átöltöztem, behullámosítottam a hajam és eltűztem egy hajpánttal.
És szóltam hogy indulhatunk...
|