-SAM!-ordította Kristal hercegnő.

-Mit óhajt?-kérdezte a lány.

-A kémeink megtudták hogy  Josh mire készül. Át akar változtatni két halandót. A te feladatod hogy állítsd meg!

-Igen is!

Hát ez lennék én. A nevem Sam és egy vámpírvadász vagyok. Josh a fő ellenségem. Mindig kicsúszik a markomból.

-Hello! Már vártalak.-mondta Josh.

-Tudom mi a terved! Úgyhogy ne is próbálkozz vele!-mondtam.

-Ahha… és ez szerinted zavar?

-IGEN!

-Mivan már megint kihoztalak a sodrodból? Még mindig ennyire belém vagy zúgva?-kérdezte Josh és látszott rajta hogy nagyon élvezi.-Najó ha ettől jobban érzed magad akkor lesmárolhatsz.

-MIVAN?! Persze te vagy életem szerelme csak erről elfelejtettek szólni nekem! Hogy te mekkora egy egoista b*rom vagy! Menj és….-jött belőlem ki és egyszer csak villámgyorsak mögém jött megfordított és a következő pillanatban elvesztettem a fonalat….

2 perc mulva Josh hangja töri meg a csendet.

-Na mivan? Annyia jó volt hogy megse bírsz szólalni? ;)-gúnyolódott velem.

-Te utolsó gyökér! Inkább ittam volna egy sloziból!!

-Mondták már hogy nagyon jól áll amikor dühös vagy? :P

-Nekem egy vámpír ne bókoljon! Azért élek,  hogy kinyírjalak! Úgyhogy hagyd a nyomulós szövegedet otthon!

-Valld be hogy élvezted a csókot! ;)

-O Hát persze! Másra sem vágyom mint hogy ledugd a nyelved a torkomon! ^^  -.-”

-Oké ;)

-Ba***meg,Te nem ismered az iróniát??!!

-Ohh ez az volt? Fel se tünt…:D –adta az ártatlant Josh.-Uhh már ennyi az idő?! Nekem mennem kell bocsesz! De tudod mit? Mivel olyan gyönyörű vagy így jó lennél dísznek! Beraklak a fogdámba és kész!

-Na azt próbáld meg!

Josh felkapott és beráncigált a fogdájába… azért nem tudtam megszökni a karjaiból mert teljesen összezavart… és gondolom ez is volt a terve. Mindig bókol meg ilyenek hogy összezavarjon. De ez volt az első eset hogy megcsókolt… Kicsit fura volt. Najó nagyon! Azthiszem belezúgtam! :’I

De nem szabad beleszeretnem az ellenségbe! Azonnal ki kell szeretnem belőle! És ami a legfontosabb meg kell állítanom!

Fél óra múlva visszaért Josh.

-Helló szivi! Hoztam vendégeket!-mondta és bedobott mellém két halandót.

-Jaj ne! –mondtam kétségbeesetten. Már csak egy esélyük van hogy ne változzanak át… ha 24 órán belül elviszem őket Kristal hercsegnőhöz!

-Mi mi mitörtént?-kérdezte az éppen magához térő fiú.

-Te ki vagy?-kérdezte ismét Ő.

-Hé te! Nemám ellopod a csajom! Ő már foglalt! ;)-mondta Josh.

-Te nyomorult!! Szállj le rólam!!

-Nem is vagyok rajtad… Még ;)

O.o””””” – namost szakadt el a cérna nálam. A teljes dühkitöréstől csak egy hajszál választott el. Teljesen elegem volt mindenből! Abból hogy sosem tudom megállítani, abból hogy folyamatosan a csajának tekint és abból hogy belezúgtam!! És ő még le is smárolt kétszer!! De a legeslegrosszabb az hogy nem szerethetem!

-Mivan most elmarad az ordibálás?-kérdezte meglepetten Josh.

-Hagyjad már békén! Nem látod hogy szenved?! –kérdezte a srác.

-Akkor egyedül hagylak titeket… a szőke már úgy is ébredezik.-mondta Josh és elment.

-Ben? Hol vagyunk?-kérdezte .

-Nyugi kicsim minden rendben egyenlőre…

-Ki ez a csaj? Hé Te! Hova készülsz? Farsangi bálba?

-Amíg nem tudod ki vagy mi vagyok addig jobb ha befogod a szád!-mondtam dühösen. Igazából nem rá voltam dühös, de rajta jött ki.

-Hé ne ordibálj a barátnőmmel!

-Az a barátnőd? Inkább egy plázából szabadult tininek néztem. Bocsesz! Hol hagytad a pomponod te liba?!

-Beni… szólj már rá! Miért csúfol?-nyafogta.

-Jellemző! A helyes normális pasik csak a külsőt nézik… és még az sem érdekli őket ha egy -30-as IQ val  rendelkező csajjal járnak!

-Te jó pasinak tartasz?

-…T-T Én most rögtön hazamegyek és alszok egyet! És nem érdekel hogy holnapra már vámpír szolgák lesztek!

-Nem tudom hogy most miről beszélsz de légyszives szabadíts ki minket!

-… Oké..

Gondoltam bevetem az erőmet és felugrok a tetőre…

Először nagy levegőt vettem és elrugaszkodtam. Utána forogram a levegőben a plafon felé, majd áttörtem és a tetőn landoltam.

-Gyertek! Másszatok fel a rácson és fogjátok meg a kezem!

Követték amit mondtam és máris a tetőn álltunk mindannyian.

-Hú de erős vagy…-mondta a szőke.

-Köszi hogy megmentettél minket…

-Még egy csöppet sem vagytok megmentve… még van kb 20 órátok és vámpírrá változtok… de tudom, hogy ki tud rajtatok segíteni! Csak gyertek utánam!

-Nagynehezen feltűnés nélkül eljutottunk a palotába.

-Hercegnő! Sikerült megharapnia őket Joshnak.

-Értem… -mondta és elmondott egy fura varázsigét és a két halandó összeesett.

-Mostmár nem fognak átváltozni. És nem is fognak semmire sem emlékezni. Vidd őket haza!

-Rendben!-mondtam .

Csak nagyon erősen arra kellett gondolnom hogy hol laknak és a fejemben egy iránytű mutatta az utat. Felkaptam mindkét vállamra a két eszméletlent és hazavittem őket.

Gondoltam mára végeztem ezért hazamentem.

-Szia! Mi tartott ilyen sokáig? Azthittem hamarabb megmented őket… Ja és egyébként néha takaríthatnál…-mondta Josh.

A lábaim összecsuklottak és lenn ültem a földön. És csak folytak a könnyeim.

-Mi a baj?-kérdezte és tényleg érdekelte.

-Miért érdekel ez téged? Örülj inkább… most kinyírhatsz. Védtelen vagyok. Hajrá.-mondtam zokogva.

-Mond el  mi a baj!

-Á semmi csak belezúgtam az ellenségembe teljes mértékben! A halál megváltás lenne! Úgyhogy gyerünk!

Odajött hozzám és leült mellém. Majd elkezdte simogatni a kezem.

-Én már évek óta szeretlek. De nem mertem bevallani még magamnak sem.

Felültem. Megdöbbenve kérdeztem :

-Tényleg?

-Aha…-mondta és a szemembe nézett.

Majd felállt és megfogta a kezem. Felhúzott és már én is álltam. A többi meg jött magátol….